A szeretet csodája és varázslata
Hogy a Karácsony valóban Ünnep legyen, csak kicsit másképp...
Nem arra kapsz most tanácsokat, hogyan szeress ezekben a napokban jobban… A hajam égnek áll, mikor ezt hallom…
Nem arra ösztökéllek ezzel a jó pár sorral (nem röid írás), hogy most aztán ne veszekedj senkivel, fogd be a szád, ha egyébként jól odamondogatnál…
Nem hiszek abban, hogy ilyenkor nem szabad azt tenned, ami jól esne, hogy csak a másikra kell figyelned, arra, hogy bármit teszel, az neki jó legyen, vagy azt tenni csak, ami neki jó…
Nem gondolom, hogy szeretni kell mindenkit, akkor is, ha egyébként őt raknád dísznek a fára…
Szerintem ezek a legnagyobb elfojtások, így táplálod még jobban más egóját, magadnak pedig - főleg az önbecsülésednek - csak rosszat teszel. Nem éri meg.
Én most azt tanácsolom, hogy keresd meg a szívedben azt az igazságot, aki valóban vagy a szeretetben… Segíteni szeretnék, hogy a saját tapasztalataimon keresztül Te is könnyedén át- és megéld a Karácsony valódi jelentését, azt, amiről szerintem szól: A belőled fakadó szeretetről, ami ilyenkor újjászületik a szívekben.
Nem tudom, hogy lehet megfogalmazni mindazt az örömöt, hálát és szeretetet, ami bennem van, de teszek egy próbát, hogy benned is feléledjen ugyanaz a végtelenség, ami gyökeret vert nálam évekkel ezelőtt a mindennapokban, de ilyenkor annyira feszít, és még több teret foglal, hogy néha azt gondolom, ebbe beleszakad a szívem. De nem bánom, mert boldogan halnék meg ebben az állapotban.
Régebben semmi különös nem volt az ünnepben számomra. Egyikben sem. Családi ebédek, szülinapi, névnapi tivornyák, lustálkodás, semmittevés, és gyorsan eltelt. Szerettem, de csak azért, mert buli volt az egész, jókat ettünk, ittunk, találkoztunk azokkal, akikkel egész évben nem, vagy alig, csak úgy együtt voltunk. Jó volt, de semmi különös… Nem vártam, de ha már itt volt, csináljuk, hagyjuk meg a kötelező szokásokat… Talán Te is így vagy most vele, még várod is, hogy odaadhasd az ajándékokat, együtt lehess a szeretteiddel, vagy épp egy kicsit önmagaddal. Játék, móka, korcsolya, szotyi, lufi, rágó.
Az is lehet, hogy mélyen gyűlölöd, csak szolgaság, ugrálás, lotás-futás. Reszketsz és rettegsz a következő napoktól, minden macerától, ami vele jár, és legszívesebben elbújdosnál a térkép hátoldalán. Ne legyen ezért rossz érzésed, utáld nyugodtan, volt idő, amikor ugyanezt éreztem. Most elárulom, hogy változott meg ez nálam, hogyan történt, hogy minden nap ünnep, az ünnep pedig még annál is több. Talán segít neked is, hogyha nyűg, ne az legyen, ha pedig szereted, még mélyebben sikerüljön megélned.
Sok mindenben hiszek, de három dologban kiemelkedően. Az első önmagam, és az, hogy ami szívből jön, arra képes vagyok és nem kell félnem… Második a Buddha és az Ő tanítása, összetett életfilozófiája, aminek követése egyensúlyhoz és tartós boldogsághoz vezet… Ezek nem a mémek, okoskodások, Idézetek, ez annál sokkal több. Ha érdekel, ajánlok könyveket…
Harmadik hitem pedig Jézus és az a szeretet, amit megkísérelt megtanítani nekünk, és amiről szólna ez az egész, ha nem ferdült volna el a szeretet fogalma. Azé a szereteté, amit csukott szemmel érzel. Ami belülről fakad, de mégis kint tapasztalod. Nincs gyökere, mert végtelen, nem kezdődik sehol és soha nem ér véget. Nem lehet irányítani, hogy most jobban szeretek, mert Karácsony van… Többet adok, vagy most elfogadom, amit máskor elkerülök… Hogyan?
Ez a szeretet VAN. Benned, a szívedben. Az ereje több dologtól függ, és ha ezekkel foglalkozol, akkor lesz felpörgetve, akkor érzed jobban. Csak ezektől, semmi mástól.
Ha kész vagy rá, teret foglal az életedben, és kitölt benned minden űrt, felemel olyan lelki magasságokba, ahol ez az érzés minden mást megsemmisít. Eltörli a gonoszt, a számítót, a gyarlót. Marad a hála, a köszönet, a megbocsátás… aminek az eredménye lesz a tiszta, őszinte, önzetlen, feltételek nélküli szeretet. Ennek a szándékáról (!) szólnak ezek a napok. Nem kifelé, hanem önmagad felé, az életed felé. Annak az ünnepe Karácsony, hogy megnyílsz a benned lévő Isteni szeretet felé, ami új erőre kap a Fény születésekor, és befogadsz belőle annyit, amennyit csak tudsz. A szeretet lehetőségének ünnepe, a szeretet szabad akaratának ünnepe.
Elárulom, hogy én mit teszek ezért, és hogy jött létre az az állapot, ami szétfeszít a jó értelemben… Legyen ez az ajándékom számodra, mert ennél többet nem is adhatok, hisz ez számomra minden. A környezetem, a szeretteim, a családom, a bőségem és a körülményeim, minden, amivel rendelkezem ennek csak a következményei.
Reggelente, mikor felkelek - még az ágyban - hálát adok az előttem álló napért. Megköszönöm, hogy felébredhettem, és a szeretteim békésen alszanak mellettem. Ahogy elindulok ágytól, megköszönöm, hogy vannak izmaim, hogy kimehetek a fürdőszobába mosakodni, egészségem, hogy működik a szervezetem, meleg otthonom, hogy nem fázom, hogy van ruhám, amit felvehetek, cuccaim, amivel kávét készíthetek. És még csak pár perc telt el ébredés után… Kávéval a kezemben csak ülök, és ezt a hálálkodást tovább folytatom. Ugyanezt érzem, mikor később leülök írni, dolgozni, csillagokat vizsgálni. Majd este, mikor együtt lehetek azokkal, akikért szintén csak hálás lehetek, és elalvás előtt megköszönöm a csodás napot, kérem, hogy reggel felkelhessek és újra kapjak lehetőséget élni… A sor végtelen. Minden egyes köszönet az életemért, hála a részeiért, szeretet önmagamért, egy újabb emelet a Boldogság Toronyházamban.
Egyszer azt olvastam egy sokra tartott könyvben, hogyha éreznénk, azt, hogy az Univerzum, Isten, a Teremtő - hívd bárhogy - mennyire szeret bennünket, nem élnénk túl, mert elégne a lelkünk. Épp ezért elrejtette ezt a szeretetet a szívünkben, hogy mindenki annyit vegyen el belőle, amennyire képes. Szabad akaratot kaptunk a saját (!) szeretetünk irányítására. Másra nem nagyon, de azt Te döntheted el, hogy mennyit társz fel a benned lévő Isten szeretetéből, mert Te is annyira leszel képes bármit szeretni. A befogadás a kulcs és nem az adás. Ezért nem állja meg a helyét, hogy most jobban szeress, mert a szeretet ünnepe van. Csak annyira tudsz szeretni, amennyire feltárod a benned lévő szeretetet, amit az Univerzum áraszt feléd. Ez egyet jelent azzal, hogy amennyire szereted önmagad, annyira tudsz másokat is szeretni. A kezedben a kulcs, mert tehetsz érte, nézhetsz olyan filmeket, hallgathatsz zenét, ami megmozdítja a szívedet, de csak annyit tudsz adni, amennyi aktívan él benned a saját isteni szeretetből…
Ez a varázslat a szeretet csodája, aminek Te vagy a bűvésze… Az út a hála önmagadért, az életedért, a szeretteidért. Az eredmény pedig az az állapot, amikor maradni akarsz ott, úgy, ahogy vagy, mert nem tudsz elképzelni ennél többet… Boldog vagy azzal, akivel vagy, aki vagy, amid van, ahogy vagy… Leírhatatlan. Létezik. Létezem. Érzem, hogy Élek. Ezt szerettem volna veled megosztani. Köszönöm, hogy megtehettem!
Kívánok Áldott Ünnepeket, Szeretetet a szívednek, Örömöt az életednek!
Boldogság legyen az ajándékod!
Garbóczi Tünde
