Weboldalunk a használat elősegítése és a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket, "cookie"-kat használ.
A böngészés folytatásával jóváhagyod a sütik használatát. Bővebb információ

Bezárás

Kosár 0 db termék

Kosara jelenleg üres.

Összesen: 0 Ft

Kosár megtekintése

Garbóczi Tünde
Kínai asztrológia, Sorselemzés, Meditáció
Hogy ki vagy, az Isten ajándéka neked; hogy mit kezdesz magaddal, az a Te ajándékod Istennek” Tatiosz

Ha levennéd az álarcaidat

Sok minden kavarog benned mostanában? Mintha felfordult volna a világ, viszont nem haladsz előre, csak kapálódzol, és várod a csodát, hátha valami megindul, kitisztul és helyére kerül az elakadt területeken? Úgy érzed, hogy sok minden történt már ebben az évben veled, mégsem jutsz előre, mert bárhova lépsz bosszúságokkal, nehézségekkel, akadályokkal találkozol? Akkor figyelj, most mi jön! Egyetlen döntéssel kiléphetsz ebből, és ott fog várni a csoda. Vagyis már ott van, csak nem látod a jelmezeidtől.

Egyrészt ezek a napok megmutathatják, hogy mi az akadály, ami miatt elakadtál. Ez lesz az álarc, de erről rögtön többet. Másrészt pedig ösztönözni és segíteni szeretnének levenni ezt a burkot rólad, mert minden lépés, amit tehetsz, vagy ami a lehető legjobb felé vinne, ott van az orrod előtt, csak az álarcon lyukasztott szemek aprók, és leszűkítik a látóteredet.

De nézzük egy kicsit részletesebben az energiákat és az általuk most legjobban támogatott folyamatot. A végső cél, hogy lásd meg az igazságot mindenhol, mindenben, főleg önmagadban.

Ehhez bátorságra, nyitottságra és őszinteségre van – nem csak most - szükséged. Bátorságra azért, mert lehet, hogy fájni fog, ami a szemed elé kerül, hiszen nem véletlenül van eldugva egy fal mögé. Nem kell félned a fájdalomtól, sőt, szeresd meg, mert amikor megengeded, hogy érezd a kellemetlen dolgokat, akkor azok kiélik magukat és hamarosan eltűnnek. Ha nem engeded őket, és inkább felveszel egy burkot, amin nem hatolhatnak át, ott maradnak csendben, gyilkolva, leszívják a létezéshez az erődet, és amint eléggé összeszedték magukat, kibújnak a falak mögül… általában tested érzékenyebb területein, betegség formájában. Erről olvashattál már sokat, érdemes lenne beszerezned Rüdiger Dahlke – A lélek nyelve a betegség könyvét.

Szóval, az első és hosszútávú eredménye az álarcod levételének nem kevesebb, mint minden egyes fájdalmas szembesüléssel 1-1 betegséget oldhatsz fel. Nem puha, igaz? Senki nem akar beteg lenni, szerintem Te sem. Bátorság! Le az álarcokkal, és visszaállítod az egészséged alapjait.

Aztán itt van a nyitottság. Ez csupán arról szól, hogy kinyitsz bizonyos kapukat az életedben, amik eddig zárva voltak előtted. A nyitottsággal nem kevesebbet kapsz, mint új lehetőségeket. Szólhat ez arról, hogy például megengedsz olyat is ezután magadnak, amit eddig el sem tudtál képzelni valami oknál fogva. Makacsság, ragaszkodás és függőségek. Itt beléphet az a minőség, hogy hagyd már a folyton ismételgetett elveidet, nézz körül más szempontok alapján is. Miért ne lehetne jó az is, amit mondjuk eddig el sem tudtál képzelni? Vagyis a nyitottsággal együtt jár a megengedés. Kinyílsz és megengedsz olyat, amit eddig nem. Szűk kapun nem fér be egy nagyobb dolog, tágítani kell. Ez a nyitottság. Csak próbáld ki, és ha nem jön be, még mindig mondhatsz nemet, de akkor is érdemes nyitottnak maradnod.

Ha megvalósítod magadhoz mérten – lassan, akár lépésenként – a nyitottabb hozzáállást, következő lépésként kapsz vele még egy ajándékot, a tisztábban látást. Itt egyenesen arányos a kettő. Többet, vagy akár mindent akarsz tudni, persze, ki nem – bár hidd el nem mindig előny -, akkor, ha bátran megnyílsz az ismeretlen előtt, az megmutatja magát teljes valójában. Itt jönnek a felismerések, az apró megvilágosodások, AHA élmények. A megérzések értelmet kapnak, ha nem hittél bennük, a nyitott szíveden keresztül nem fogsz többé kételkedni, és követed majd egyre többször, ahogy épp lehet, tudod, bevállalod.

És más nem is marad vissza, mint az őszinteség. Ha a kettőn túl vagy – akár egyszerre is – ez már könnyű lesz. Nem arról van szó, hogy vegyél egy reklámfelületet, és írd ki, amit találsz az álarc mögött, és nem is arról, hogy valakinek kellene beszélned róla, ha nem szeretnél, hanem hogy önmagad előtt legyél baromi őszinte. Ebben csupán arra kell figyelned, és azzal világosan tisztában lenned, hogy nincsenek törvények arra vonatkozóan, hogy 1-1 dologgal kapcsolatban hogyan kellene érezni, mit szabad és mit nem gondolni. Vagyis ha Te utálod az anyósodat, akkor engedd már meg magadnak a saját érzéseidet, a véleményedet, azt a kínt, amit okozott neked bármivel, amivel elérte ezt nálad, és merd az mondani legalább magadnak, hogy én nem bírom ezt a nőt. Csak azért szeretetet színlelni, mert azt gondolod, hogy a skála másik oldala bűn? Tudod, hogy mi lehet a bűn, ha egyeltálan van ilyen? Amit magad ellen elkövetsz azzal, hogy nem éled meg, ami belülről fakad, ami Te vagy. Nem kell a mama elé odaállni és megosztani vele, azt, amit róla gondolsz, ha nem érzel különösebb késztetést rá, de legalább vedd le az álarcodat a saját lelked előtt és valld be a magad ellen így elkövetett bűnöket. Feloldódsz, felszabadulsz, megkönnyebbülsz, mint mikor kiderül végre egy titok, ami nyomasztott, és súlyként nehezedett rád, és így már meg tud indulni feléd majd mindaz, ami most ott vár az álarc előtt.  

Tudod, nem kell nagyon megerőltetned magad, mert ami a napokban eléd kerül, azt már régóta tudod, vagy érzed. Ne gondolj nagy dolgokra, a kicsik visznek előre a pillanatban és alakulnak közös erővel egyre nagyobbá. Nem kell mindent egyszerre felhoznod a saját sötét purgatóriumodból. Egyesével jó lesz az, és amíg nem érzed, hogy "ez igaz, viszont nincs ezzel semmi baj, mert ez is én vagyok", addig nem érdemes tovább lépni a következőre, mert a fél munka fél eredményt hoz. És hozzád a teljesség illik a legjobban. A legszebb ruha, amit fel tudsz venni, a saját isteni fényed. Ünnepi, méltó és tökéletesen passzol. Ez az, ami illő, és nem az, amit várnak, hogy milyen legyél, hogy mit viselj, épp melyik álarcodat jó, ha mutatod.  

Még egy kis segítség, ami megmutatja, hogy végeztél-e 1-1 előjövő igazsággal. Ha már nem jut eszedbe több kifogás, akkor kész vagy. Ha kijelentesz valamit, és már nem lesz ott a „de”, kész vagy. Ha már nem akarod megmagyarázni magadnak, senkinek, mindenkinek, hogy mit miért teszel, hanem csak szeretettel tájékoztatod az érintetteket a tényekről, kész vagy. Mehetsz a következő elrejtett érzelmi-gondolati hazugságodhoz.

Ahogy egyre több lesz benned az igazság, úgy változik hozzá minden körülötted. Lassan, lépésenként, folyamatosan, hogy fel tudd dolgozni azt, ami érkezik úgy, hogy abban már ne legyen semmi, ami akár észrevétlenül is álarcot húzna a fejedre.

És akkor vissza az elejére: Mindezzel mi a célja ennek az időszaknak? Az, hogy az a csoda, amire vársz ott, ahol nem boldog, igaz, valódi az életed, végre a maga teljességében megindulhasson… Ezek az alapok, amik nélkülözhetetlenek hozzá.

 

Sok titokra derülhet fény a jövőddel kapcsolatban nem csak belül, hanem a környezetedben is. Tudd, hogy más is hasonló felismeréseken fog keresztül menni, főleg, ha tudatos és kész tenni önmagáért... Segítő energiák lesznek a kommunikáció terén, ezért tökéletes időszak nagy beszélgetésekre, tisztázásokra, és lám, mily meglepő, az igazságok kiderítésére. Persze, csak amennyi kölcsönösen elbírható. Figyelhetsz jobban az álmaidra is, felerősödnek, kitisztulnak, ahogy pucolod ki az illúzióidat, mert, ahogy leveszed a fátylat a szemed elől, úgy hullik le minden belső csatornádról ugyanaz a burok… a szundiban történtekről is. Mindig álmodsz, csak nem emlékszel rá, és most tisztább lesz az éjjeli tudat.

Hétvégén pedig még feljebb emelheted az eddig nem ismert, de már derengő infók hatására a terveidet, az életedet, bármit, amiben változtatnod kellene, méghozzá úgy, hogy belerakod az új érzéseket, a tiszta őszinteséget, és ezzel elindítod a teremtést. Bármit megérdemelsz! Ne szerénykedj, maximum nem kapod meg, amire nincs szükséged, de ha nem is kérsz, akkor nem adatik.

Egyre azért figyelj ebben az időszakban. A felerősödött tudással megnő az önbizalmad. Vigyázz, hogy ne szálljon el az agyad, ne ess át a Ló másik oldalára, hogy túlliheged a dolgot és büszkén csapkodod a melleidet, mert a csendes alázat a végtelen hála és a szívből jövő köszönet fogja a legcsodálatosabb minőséggel megtölteni azt a részt, ami a valódi lényed és az álarc között volt… így kapod meg azokat a dolgokat, amire igazán szükséged van, ami méltó ahhoz az igaz és tiszta csodához, ami Te vagy!

Garbóczi Tünde