Türelmetlenség ellen - A várakozás öröme

Türelmetlenség ellen – A teremtés egy röpke, de nagyon fontos része - A várakozás öröme

Rálelni a várakozás örömére, talán az egyik legnagyobb kincs a hit, a harmónia és a béke felé vezető úton.

Ha ismersz türelmetlen embert, adj hozzá még egy lapáttal... az voltam én nem is olyan rég. Mindent akartam egyszerre, és persze azonnal, sőt tegnapra. Kérdés nem volt, hogy amit elképzeltem, célul tűztem ki, amit megálmodtam, annak úgy kellett lennie. Küzdöttem, tettem amit tehettem, ideges voltam, áldozatként éltem meg, ha valami másképp alakult, mint ahogy azt elterveztem. Amikor pár éve egy nagy célom befuccsolt és le kellett mondanom arról, amiért évekig küzdöttem, dolgoztam... összeomlottam, magamba zárkóztam, szenvedtem, hónapokra el is vonultam sajnálni magam, haragudni a világra, és bűnbakokat keresgélni.

Most már tudom, az, hogy akkor a tervem nem jöttek össze, életem legnagyobb ajándéka és kegyelme volt. Egy nagyobb terv része, mint amit el tudtam képzelni.

Mikor kitűzöl egy célt magad elé, legyen az bármilyen apró, napi terv, vagy akár évekre tervezett, nagyszabású dolog, jobb esetben elkezdesz tenni is érte. Tervezel, lépéseket teszel, beleadsz minden tőled telhetőt. És egyszer csak elkezd kirajzolódni előtted a célod megvalósulása. Eleinte kapsz segítséget, mennek a dolgok a maguk útján, szinte pillanatok alatt, minden a terveid szerint alakul, tele vagy lendülettel, szenvedéllyel, lelkesedéssel. Aztán egy idő után – törvényszerűen – megáll minden pihenni egy kicsit, ahogy néha neked is szükséged van pihenésre, feltöltődésre, szabadságra, szabadulásra, úgy minden létezőnek és teremtettnek ebben a világban.

Megtettél mindent addig a pillanatig, amit meg lehetett tenni. Minden folyamatban megjelenik ez – tehetetlen vagy, egyenlőre nincs tovább, pihenj meg, szükséged van rá.

Ebben az időszakban két választásod van:

Az egyik, hogy küzdesz tovább, rendületlenül, kitartóan, nagy akarattal, erővel, egóval, nem figyelsz az intő jelekre. Aztán rövid időn belül akadályokba ütközöl, először csak apró gátakba, hátráltatásokba. Megoldod az egyiket, és jön helyette legalább kettő. Kudarcélmények sorozata indul be, és Te egyre jobban elkeseredsz. Most mi lesz? Agyalsz tovább... Míg a végén semmit nem tudsz tenni.

A törvényszerűség eléri amit akar, mellékvágányra tesz, mert rendezni szeretné a szétszéledt sorokat, vagy egyszerűen csak össze akarja hozni Neked a dolgot, de Te minden egyes lépéseddel ellene mész. Tehetetlen leszel egy nagy katyvasz közepén, amit a küzdelmeid alakítottak ki. Rájössz arra, hogy jobb lett volna fel sem kelni, és szeretnél az eredeti kiinduló pontnál lenni. Átmentél sok csalódáson, kudarcon, de a feladatból probléma lett, egyre nagyobb. És ekkor állsz meg, kényszerből.

A másik, amit tehetsz, hogy megállsz önszántadból már az első jeleknél, és csak bízol önmagadban, a célodban, annak motivációjában, a teremtésben, az elrendelésben, a sorsban, a gondviselésben, vagy amiben éppen akarsz. Egyszerűen hiszel a megvalósulásban. És megpihensz egy kicsit, foglalkozol félretett dolgokkal, a környezeteddel, bármivel, a lényeg, hogy mással, mint addig. Hagysz a célodnak levegőt venni, rendeződni és várod a háttérből a következő jelet, lehetőséget a tovább lépésre, ami segítve, támogatva van.

Vársz, amíg minden sor összerendeződik, korrigálja az élet azt, amit esetleg nem vettél figyelembe, vagy jobbat tud a számodra, mint hinnéd.

Ez a legnehezebb dolog a teremtés folyamatában, várni türelmesen, mielőtt tovább léphetnél.

Ennek az időszaknak van egy csodálatos előnye, ami még fel is gyorsítja a teljes folyamatot – rá lehet lelni a várakozás örömének érzésére, a Taora, az Útra, a földi Nirvánára. Sok neve van, hívd ahogy jónak látod.

Ha erre ráérzel, a céljaid beteljesülése mellett még élvezni is fogod az életet, annak összes ajándékát, és megkapsz olyan dolgokat, amikre nem is számítottál.

Ismered az érzést, mikor izgatott vagy, mert már pontosan tudod, hogy olyan dolog történik veled, ami neked nagyon jó? Például mikor születésnapod van, és tudod, hogy megkapod azt a dolgot, azt az ajándékot, amit kértél. Mit érzel ilyenkor? Felgyorsítanád az időt, hogy mielőbb érezd a beteljesülést, hogy mielőbb megkapd? Ez természetes, a legtöbb ember így érez, ezt teszi, ez szinte ösztönös, mert már tudod, hogy jó lesz neked.

Tegyél meg valami mást legközelebb: Figyeld meg az érzést, amit ilyenkor érzel, ami már szinte türelmetlenség, és feledkezz bele. Pihenj meg benne, élvezd ki, és hagyd, hogy szétáradjon benned. Eleinte lehet, hogy nehezen megy, és csak gyorsítanád az időt, küldenéd, de csak figyelj befelé. Akár ülj le, csukd be a szemed, és gondolj a célra, ami hamarosan megérkezik. Fogd meg ami ilyenkor mélyen benned munkálkodik, és hagyd, hogy szétáradjon. Ne sürgesd, ne nyomd el, csak éld át. Érezd meg, hogyha belülre figyelsz ilyenkor, minden sejted átveszi az érzés rezgését, és ez szép lassan, ahogy ráérzel szétárad benned, és elkezded élvezni ezt az állapotot. És ilyenkor már rajtad túlnőve elkezded érezni a bőrödön is, majd szép lassan kitölt mindenhol, belül, kívül, behatol minden fizikai sejtedbe, és teljes energetikai rendszeredbe.... és rájössz, hogy mennyire jól érzed magad ebben az érzésben - a várakozásban.

Egy idő után már ezt a folyamatot sokkal jobban fogod élvezni, mint a céljaid beteljesülését, mert maga az Út az élet élvezete, mert maga az Út az Élet.

Ebben az állapotban találnak meg a lélegzetelállító pillanatok, ebben az állapotban találsz rá a legnagyobb ajándékokra, ebben az állapotban látod meg az élet csodáit, és ebben az állapotban érzed majd magad a legboldogabbnak.

Így lassul le az életed, és hiába a nyüzsgés és a pörgés körülötted, Te nyugalomban, békében érzed magad, így tudsz tökéletesen jelen lenni, így tudod kiélvezni mindazt a csodát, amit neked készítettek elő, így tudod élvezni léted minden egyes pillanatát.

Mikor valami nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, - vagy ha úgy alakul akkor is - csak figyeld meg az életedet, a jelentkező érzéseidet, a terveidet, azok alakulását.

A lényeg, hogy mit teszel ilyenkor?

Türelmetlen vagy, küzdesz tovább, vagy megállsz, hiszel a beteljesülésben és figyelsz?

Áldozatként érzed magad, akinek semmi sem sikerül, vagy lehetőségnek, kegyelemnek fogod fel, hogy rendeződik mindaz, amire nem számítottál, amit nem vettél figyelembe, amit még helyre kell tenni, hogy a lehető legjobbat kapd, és neked csak élvezni kell az életet, annak ajándékait a háttérben zajló folyamatok idején? Élvezni kell a várakozásba ágyazódott öröm érzését?

Mikor észreveszem, hogy sürgetnék dolgokat, hajtanám az időt, előveszem ezt az érzést és belefeledkezek, ilyenkor megszűnik múlt, jövő, csak én vagyok és ez az állapot. Nehéz volt rálelni a várakozás örömére... de ma már nagyon élvezem.

Néha kibillenek, ekkor megszólal bennem a hang: örülj és élvezd, hogy itt vagy, hogy élsz, hogy érzel, és legfőképp, hogy hiszel, és vedd észre a csodát, ami körülötted van.

Talán a legfontosabb, dolog, hogy átélhesd ezt, az a hit, ami benned van. Tudni, hogy minden úgy alakul, ahogy arra neked szükséged van, és pontosan akkor, amikor kell. Ha valami nem úgy alakul, ahogy azt elképzeled, az nem kudarc, az egy újabb lehetőség, tiszta lap, új kezdet, vagy csak egyszerűen egy kis kiigazítás, hogy a helyeden maradj.

Garbóczi Tünde