A hétköznapok értelme
Manapság kevesen mosolyognak rendszeresen. Sok elkeseredett, kiégett és életunt emberrel találkozhatunk, pedig az Élet szép, tele csodákkal, és bármilyen hihetetlen, rengeteg segítséggel van megáldva. Mégis mi lehet az ok, amiért a jelenlegi társadalom nagy része szomorú, boldogtalan, nem látja mindazt a varázslatot, amiben él? Több magyarázata lehet, most nézzünk egyet kibontva, amire a következő pár nap energiái szeretnék a figyelmet irányítani, és egy fontos dologra megtanítani bennünket.
A búskomorság egyik oka lehet a hétköznapok megszokása, monotonitása, unalma. Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, hogy nem történik szinte semmi – bár nem így van, csak vagy láthatatlan, vagy megszokott és már észre sem vesszük, vagy nem tulajdonítunk nagy jelentőséget egyes eseményeknek, pedig visszatekintve majd azok leszek. Ezek azok a napok, amik két jelentősebb időszak között – amikor pörög az élet - kitöltik az időt. Csak tesszük a dolgunkat, egyiket a másik után, és attól, hogy különösebb eredményét nem látjuk a napnak, taposómalomban érezzük magunkat. Amikor nem teremtésnek, hanem a már meglévő minőség megőrzésének, azaz létfenntartásnak érezzük a hétköznapokat.
Ha örömmel tölt el az, amit csinálunk – szeretünk a családdal lenni, élvezzük a munkánkat, ki tudunk kapcsolódni egy „üres” nap után egy kis szórakozással, akkor ettől azért jobban érezzük magunkat, hosszú távon viszont ilyenkor is ott az érzés, hogy mindig ugyanaz, és nem történik semmi, de azért néha némi mosoly még megjelenik az arcon. Rosszabb a helyzet, ha semmi nem stimmel, ha nem jó a meló, a környezet is nyafog, a társ meg inkább ellenség, mint támasz. Ilyenkor van az elégedetlenség legmagasabb foka, amiből mielőbb ki szeretnénk lépni, menekülni, elszabadulni, és mivel csak ezzel találkozunk, a panasz egyre fokozódik. Itt már egyáltalán nincs mosoly. Mintha az egész világ keresztbe tenne, hátráltatna, és nem engedne felfelé szállni. Zárójel: Amikor egy utasszállító nincs olyan állapotban, azt sem engedik repülni.
A passzív napokban egyre nehezebben találjuk meg azokat az apró örömöket, amik segítenek, erőt és kitartást adnak két jelentősebb, aktívabb időszak között. Pedig lehet, hogy épp az Élet tesz bennünket próbára, hogy kicsit vissza tudunk-e húzódni, hogy a „véletlen” tegye helyre azokat a dolgokat, amikbe mondjuk nincs beleszólásunk? Mi van, ha erről van szó? Könnyebben viselnéd-e a látszatüres napokat, ha tudnád, hogy rengeteg minden történik, rendeződik a helyzet ahhoz, hogy nálad majd simán mehessen a következő tevékeny időszak? Ha ezzel tisztában lennél, szerintem tudnál mosolyogni is minden nap, legyen az bármilyen semmilyen. A következő 3 nap energiája arra tökéletes, hogy felismerjük magunkban azt a mechanizmust, ami időnként kiégéshez vezet, és ha ez meg van, akkor már simán átértékeljük a hétköznapjaink minőségét, felfogva, hogy nincs olyan pillanat, amikor nem történik semmi.
Ehhez azért szükség van egy kis alázatra, aminek a lényege, hogy bármennyire is szeretnénk az események nagyobb százaléka nincs a kezünkben. Hopsz. Ezt bevenni lesz a legnagyobb feladat. Elfogadni azt, hogy valamit nem irányíthatunk, ami rólunk szól? Pedig de. Rengeteg külső körülmény működik rajtunk kívül, ami hatást gyakorol az életünkre, ha akarjuk, ha nem.
Van az a szemlélet, hogy minden a tiéd lehet, csak akarnod kell, nyomd neki, kívánj és megkapod… Én is nagy teremtő vagyok, sok célom van, mindig valamerre tartok, és persze szeretném, ha az úgy is lenne, ahogy elképzelem. Azt is vallom, hogy a környezet a belső tükre, kivetülése… stb, egyéb okosságok. Ráadásul itt egy év, ami elég felkavaró, tele lehetőségekkel, új utakkal… kész kánaán, és tényleg majd mindent lehet, de…
Óvatosságra intenélek, ha folyamatosan az akaratodat szeretnéd rákényszeríteni a külvilágra, és nehezen viseled, ha nem az van, amit megálmodtál, vagy nem is történik semmi. Persze miért ne tennéd, hisz a csapból is az folyik, hogy minden a tiéd lehet, képes vagy rá, habzsolj be bármit, megérdemled… De meg ám! Még azt sem tartom kizártnak, hogy így van, lehet a határ a csillagos ég, de biztos, hogy minden kell Neked? Biztos, hogy amit elképzelsz, az csupa jót hoz mindenkinek? Vállalod az összes következményt? Azt is, amit nem tervezhettél be előre? Biztos, hogy az a csillag is a Tiéd, amit nem is látsz, csak kell, mert valahol létezik, mert valaki mondta, mert másnak van olyan csillaga, ami neked nincs? Mindent akarsz, ha kell, ha nem, mert valamire jó lesz egyszer?
Már itt bukta van, mert bármi, ami körülötted létezik, amit a sajátodnak tudsz be, azt használatra kaptad. A birtok, mint olyan emberi kitaláció, ami vágyat ébreszt mindenkiben, kivétel nélkül, egy idő után kezelhetetlenné válik, és már el is tűnik a mosoly, jönnek a harcos, megtartó hétköznapok.
Igaz lényed nem tud sem habzsolni, sem uralni, sem uralkodni. Ő csak létezik abban a formában, ahogy mindig is létezett. Bakker pucéran jöttél, aztán úgy is fogsz elmenni. Amire a testednek szüksége van, adja a Föld, azt kérés nélkül el is veheted. Otthon, ruha, étel, meleg, föld, víz, tűz, levegő… amire az egódnak van szüksége, azt vagy megkapod, ha kéred, vagy nem. Egyetlen dolgot tudsz igazán megteremteni, ami fejlődő képes, mindig a kezedben az irányítás. Sőt, lehet, hogy ezért vagy itt, ami nem más, mint amire a Lelkednek szüksége van. Szeretetre, békére, kiteljesedésre. Ez rajtad múlik teljes mértékben, bármikor hozzáadhatsz bármennyit. És a határ a csillagos ég, az is, ami nem látszik még. J
És akkor vissza az elejére… vajon mire is kapod az uncsi hétköznapokat, amikor kívül nem történik semmi? Talán, hogy ne kelljen foglalkoznod a világgal? Lehet, hogy leveszik a terhet, hogy csendesedj, pihenj, és törődj azzal, ami valódi, ami a kezedben van, amire bármikor hatással lehetsz? A lelkedre, az érzéseidre, a gondolataidra, és rakd helyre, mert ami bent, az kint… mert ha elindul a pörgés, ezzel nem tudsz foglalkozni annyit, amennyit szeretnél…
És akkor nézd meg belső, lelki világod minőségét, a benned lévő szeretet mértékét, a békéd mélységét, és ha nincs rendben, akkor örülj, hogy időt kaptál, hétköznapokat, amikor csak folyik magától minden, azért, hogy ne kint, hanem bent legyél. És máris többet mosolyogsz.
Garbóczi Tünde