A nehézségek kikerülése
Megszülettél a Földre. Most hagyjuk, hogy ez a Te döntésed, Istené, vagy a szüleidé, lényegtelen. Itt vagy. Kijárod az iskolákat, szellemileg is felnőtt leszel valamikor, és belevágsz az életbe. Jönnek a feladatok, egyre több, a céljaidhoz mérten könnyebbek, nehezebbek. Oldogatod, vagy kikerülöd őket, az eredmény sem titok, ha feladatként állsz hozzá valamihez, és bevállalod, fejlődést hoz, ha problémaként nézel egy akadályra, és megpróbálod kikerülni, az is elvezet valahová. Általában kapsz helyette mást, vagy visszadobja az élet ugyanazt még keményebben. Feladatok, megoldások, problémák váltogatják egymást a hétköznapokban. Amint egy pipa, jön a következő. De…
Mit látsz feladatnak és mit problémának?
Talán a különbség csupán annyi, hogy a feladat tetszik, a problémától meg hidegrázást és/vagy idegbajt kapsz. Az egyiknél örülsz, és boldogan látsz neki a megoldásnak, a másiknál áldozatnak érzed magad, és azt hiszed, hogy minden összeesküdött ellened. A feladatot alig várod, hisz növeli az önbizalmadat, erőt és hitet ad a folyamat, amíg a végére érsz, a problémát kerülnéd, mert csak a gyengeségeidet fedezed fel benne. Így van valahogy nálad is? Feladat és probléma között egyetlen valódi különbség van szerintem, az pedig a hozzáállás. Ugyanaz a tétel más aggyal, érzéssel, lélekkel megfogalmazva. A feladat a szeretem és tudom, a probléma az utálom és nem tudom, vagy nem akarom.
Most megpróbálok az agyadban egy idegszálat kiiktatni és helyette egyet visszakötni, hátha segít a jövőben, hogy egy kicsit jobban induljanak a napjaid, ha úgy érzed a válladon a világ fájdalma, vagy ha találkozol egy olyan gonddal, ami nem tetszik, azt is tudd szeretettel kezelni és annak látni, ami valójában… fejlődést segítő feladatnak.
Az egész alapja egy asztrológiai tantétel abban az iskolában, ahol tanultam, sőt annyira, hogy „a mindenki tökéletes és úgy jó, ahogy van” elképesztő és hihetetlen mondat után ez volt a második infó az első nap első óráján. Nem volt vége a megrökönyödésnek, mert jött ez:
1. Csak feladat létezik, az is okkal jön, ha akarod, ha nem… Bakker, ez szívás. Nem is rajtam múlik, hogy mennyi gondom van? Jön, ha akar, aztán kezdjek vele valamit, ha tetszik, ha nem? Nem választhatok? Hol a szabad akarat? Ez csak duma…
2. Minden feladat azért van, mert az Neked jó - azonnali fejlődést hoz -, vagy szükséges - tapasztalatot ad a további fejlődéshez. Nincs olyan, hogy rossz! Második hideg zuhany. Miért lenne jó nekem, hogy csesztet a főnököm? Hol keressem a szegény ént? Azt a részemet, ami szarnak éli a világot? A tükörfényes egóm kapott ezzel még egy dózist…
3. Nem kapsz olyan helyzetet, amit nem tudsz megoldani – a jelen képességeidhez mérten érkeznek a feladatok. Ez már jobban tetszett annak ellenére, hogy az első kettőt totál „lehülyéztem”. Ami jön, azt meg is tudom oldani... Fő az önbizalom. Ez rendben.
4. Ahogy túl lépsz egy feladaton rögtön a helyedre kerülsz és boldog csak ott tudsz lenni. Ez ellen sem tiltakoztam, szotyilufirágó az élet így lesz majális. Egy bibi volt, hogy kellett hozzá az első kettő, de ami szíven szúrt, itt következik:
5. A feladatokra szükség van a fejlődéshez, és jó, ha vannak, mert addig van Élet, amíg feladat van. Ha minden kapu bezáródik, ahol fejlődés lehetne, de nincs aki tegye, akkor nincs is tovább. Na ez már hatott. Imádok élni és tudok is. Ha az az ára, hogy mindig legyen valami dolgom, akkor adj neki, had jöjjön egyre több, hisz akkor az élet is meghosszabbodik. Ennyire egyszerű lenne? Az élet minősége pedig a hozzáálláson múlik? Szeretem, vagy nem szeretem a feladatot? Ettől vagyok egészséges, vagy beteg? Boldog, vagy boldogtalan? Frankó. Itt barátkoztam meg az egésszel, igaz nem 2 perc alatt, hanem ahogy lassan átállítottam a hozzáállásomat. És tényleg boldogságot ad.
A további agymenést Rád bízom, vidd el addig, amíg Neked személy szerint belefér. Viszont mielőtt panaszkodsz egy helyzetre, és kifogásokat keresel, kiutat a helyzetből, nem pedig megoldásokat, amiből tanulhatsz, akkor nem csak problémát kerülgetsz, hanem pár napot, hónapot, évet is az életedből. Súlyosan hangzik? Lehet, de nem unatkozni jöttünk, hanem fejlődni, emelkedni, akár megvilágosodni. Amíg kész vagy erre, addig maradhatsz, ha megállsz, vagy visszafordulsz, az Élet csavar rajtad annyit, amennyit tud, ösztönöz egy darabig, de ha bezárod a fejlődés és tapasztalás ezen kapuit, kihagyod az Élet java részét. Persze a Te döntésed, ebben szabad kezet és akaratot kaptál. Mit kezdesz a kialakult helyzetekkel?
Ne hidd el, csak gondold végig ezt. Ha pedig néha érzel magadban késztetést arra, hogy nem elkerülöd a nehézségeidet, hanem keresed a megoldásokat, figyeld meg, hogy már ettől boldogabb lehetsz. Ha nem panaszkodsz, hanem összeszeded amid van és nekimész egy nagy levegő után 1-1 helyzetnek, ami nem tetszik, ott vár valami ajándék. Néha mielőtt kimondanád a kifogások kötőszavait, tedd fel inkább a kérdést, hogy mit tudok érte és nem ellene tenni? Lehet, hogy elég egy lépés, már az is hatalmas változásokat fog elindítani, és minden megváltozhat. Pillangóhatás.
Persze nem egyszerű, tudom. Félelmek, bizonytalanságok, kétségek… De a sok feladat céltudatossá, kitartóvá, és boldoggá fog tenni. Ígérem. És másképp látod majd a világot, a helyzeteket, önmagadat. Megérkezik a hit, az érték és az önbizalom az életedbe.
Első körben talán ismerd fel, hogy melyik életterületen vannak „problémáid”, amit kerülsz, ami elől lelépnél, amivel nem nézel szembe, hanem hárítod a felelősséget, vagy keresed a kifogásokat.
És még egy dolog, ami fontos lehet. Ez a buddhista Karma fogalma: Minden szándékos cselekedetednek, szádon kijött szónak, de még a fejedben cikázó gondolatodnak is következménye van. Tehát ha szar valami, akkor az ennek a feladata, de ez sem lehet probléma, hisz Te csináltad, meg is tudod oldani – egyszerűen - más tettel, beszéddel, vagy gondolattal. Így lesz rossz Karma helyett Jó Karma. Probléma helyett fejlődés. Elmúlás helyett pedig Élet.
A nehézségek kikerülése nem az Út. Pont ez térít le róla, és távolít el attól, ami Rád vár. Persze van olyan, hogy nem sikerül valami, és akkor mi van? Tanulsága mindenképpen, aminek a megértése segít majd a következő hasonló helyzetben.
Szóval az ideggóc, amire semmi szükséged, hogy léteznek problémák... helyette beépítendő új pálya, hogy csak fejlődés van a feladatban, és erre szükséged van, mint a vízre, sóra, ételre, és amivel találkozol, az mindig az Életedet igyekszik segíti, meghosszabbítani, boldogabbá tenni, és nem szivatni akar…
Érted van minden, ami körülvesz, ha hagyod, hogy így legyen!
Garbóczi Tünde