Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében a további böngészéssel engedélyezed a sütik használatát, vagy kérjük, zárd be az oldalt.
Adataid használatáról és védelméről bővebb tájékoztatást ezen a linken találsz: Adatvédelem

Bezárás
Garbóczi Tünde
Asztrológia, Tarot, Számmisztika, Feng Shui, I Ching - Tanácsadás és képzések
Hogy ki vagy, az Isten ajándéka neked; hogy mit kezdesz magaddal, az a Te ajándékod Istennek” Tatiosz

Szülő, gyermek kapcsolat: A kamaszkor küszöbén

Amióta a gyermekem rendesen kamaszodik, kialakult egy játékunk. Csak úgy jött, de nagyon hasznos a hétköznapjainkban, és most ezt szeretném megosztani veled. Nekem rengeteget ad, mert úgy érzem, hogy mindig közelebb kerülök egy lépéssel a lelkéhez, a gondolataihoz, a saját világához… Neki nem tudom mit ad, vagy mit szűr le belőle, de valamit biztos, mert utána mindig az jön: Anya, ezt nem gondoltam volna…

Számomra minden egyes alkalommal mikor ebbe a játékba csap át egy vitánk, hatalmas döbbenet, tanulság és csupa felismerés. Hogy mi lesz később, nem tudom, de most működik és igyekszem minél több szituban megjátszani addig is. Azért írom le, hátha neked is pont van egy „eddig tök cuki volt, most mi van vele” gyermeked, aki ezen a furi hormon-indulásos, kamaszkornak nevezett változáson megy keresztül, és kezded úgy érezni, hogy csúszik ki és szét az egész gyereknevelés a kezeid közül. Lehet, hogy ez valamelyik lélektudományban egy meghatározott technika, de nálunk tök spontán, egy házi-harc után alakult ki, és hatalmas nevetésben ért véget…

Ha nincs gyermeked, a módszert kipróbáltam felnőtt tudatos és tudattalanul működő embereken is, szintén működik változó hatékonysággal. Egyszerű és nagyszerű, használd belátásod szerint.

Pár hete már úgy éreztem, hogy folyamatosan harcolunk olyan egyszerű dolgokért, ami eddig nem volt gond, mint például, hogy keljen már fel végre, mert 15 perc múlva kezdődik a tanítás és addig azért van dolog rendesen, és a 20 perces útnak is bele kellene férni… Nem hinném, hogy ezzel és az ehhez hasonló kötelezettségekkel túl magasak lennének az elvárásaim…

Persze mindig odaér, mert úgy fut, mint a strucc…

Aztán jött egy reggel, amikor késő éjjelig dolgoztam és reggel elaludtam. A gyermekem pont felébredt előbb, mint én és jött ébreszteni. Nyűgös és lusta voltam, és amikor látta, hogy nem ér el vele semmit, elkezdett úgy viselkedni, ahogy én szoktam vele ilyenkor… Rögtön kapcsoltam, hogy mi történik, és csukott szemmel, döbbenten hallgattam, ahogy kiadja magából mindazt, amit megél akkor, amikor ki akarom verni az ágyból. Bakker, ilyen vagyok a szemében? Atya Ég! Nem lehet, hogy ilyennek lát! Ez nem én vagyok! Igaz, hogy idegeskedem miatta, de ennyire durva lennék? Szégyelltem magam… Persze nevetett és viccnek szánta, rá is játszott egy kicsit, de akkor is. Mélyen magamba néztem, és nem tetszett, de tény volt. Az első krízis után jött, hogy hálás vagyok neki, hogy láthatom magamból, azt, amit Ő lát bennem, de akkor nézzük, a másik oldalt, ha már helyzetben vagyunk, megmutatom neki, hogy én mit látok belőle ilyenkor.

Belehelyezkedtem a szerepébe, még mélyebben begubóztam, hátat fordítottam, elkúsztam az ágy elérhetetlen végébe és a fejemre húztam a takarót. Imádom azért is, mert minden játékban benne van, nem sértődik meg és veszi a lapot. Az egész egy vidám belső-külső ébredéssé változott. És az eredmény: Nálam annyi, hogy még megértőbb, türelmesebb és kedvesebb leszek vele és tudatosabban figyelek erre. Nála annyi volt a megjegyzés: „Anya, ezt nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz velem néha, légyszi ébressz előbb egy kicsit, és ígérem, hogy időben fel fogok kelni, hogy ne kelljen idegeskedned.”

Ezt már több hasonló kamasz-szituban eljátszottuk, szintén spontán… és a legszebb, hogy mindegyikben adta a gyerek a saját hatékony megoldását. Megtanít magamra és adja a kulcsot, hogy Őt hogyan kezeljem.

Köszönöm Istenem, hogy megáldottál ezzel a gyermekkel és megmutattad azt a részemet, amit magamtól nem láthatok!

A legnagyobb tanulság számomra, hogy már tudom, hogy amit gondolok, vagy amit hiszek, hogy gondol, az nem úgy van!

Amit gondolok, vagy hiszek, hogy érez, és megél, az sem úgy van!

Amit gondolok, vagy hiszek, hogy tenni fog, mert én, vagy bárki azt tenném, arra sem veszek mérget.

Hiába ismerem, nem ismerem eléggé. Ő így jó, ahogy van, és aki valójában, azt szeretném még jobban megismerni. Mert az, amit gondolok, amit hiszek róla, amit nem mutatott meg magából, az nem más, mint elvárás…  

A többit meg dobja az Élet…

Garbóczi Tünde

 

 

Iratkozz fel a hírlevélre és szerezd meg az értékes VIP ajándékokat!

Jelenleg letölthető anyag: 

2024 március - A Nyúl hónapja előadás felvétele (1:01:54)
A márciusi előadás prezentációja és jegyzete (ppt)

Ha már kapsz tőlünk hírlevelet, ide kattints az ajándékért!

Feliratkozás és visszaigazolás után az "Ingyenes letöltéseknél" találod az ajándékokat.

Adatkezelési tájékoztató

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS