Rohanás, késés és kapkodás ellen - Az idő lelassítása
Biztos Veled is előfordult már, hogy pár nap alatt többször találkoztál egy olyan ismerősöddel, akit már évek óta nem láttál. Tudtátok mindketten, hogy ennek jelentősége van, és valamit hordoz számotokra. Az, hogy kezdtetek-e ezzel valamit, már rajtatok múlt.... figyeltetek-e a jelre, volt-e időtök egymásra...
A múlt héten összefutottam egy régi kedves barátommal – 3 nap alatt 4x –, akit már több éve nem láttam. Örültünk egymásnak, de minden alkalommal sietett valahova, nem tudtunk beszélgetni, csak pár szót váltottunk 1-2 perc alatt, rövid, szinte jelentéktelen dolgokra volt idő.
Panaszkodott is, hogy mindenhonnan elkésik, az egyik helyről rohan a másikra, sok mindenre nem is jut ideje, mérlegelnie kell, hogy mit halaszt el.
A harmadik alkalommal, mikor találkoztunk, már Ő is tudta, hogy valamiért beszélgetnünk kellene, hisz évek óta nem láttuk egymást, most meg szinte naponta.... de hamar elbúcsúzott, azzal, hogy megint késésben van, várják, sietnie kell, időre megy.
Átfutott egy gondolat az agyamon, valószínű, hogy számára, viszont nem volt időm elmondani neki, mert már ott sem volt : „Ha sietsz el is fogsz késni, mert az idő múlása a Te kezedben van, vagy felgyorsítod kapkodással, aggódással, vagy lelassítod higgadtsággal, nyugalommal.”
Talán van pár perce ezt elolvasni, és magára ismer, hisz Ő ihlette... :)
Állandóan rengeteg dolgom van, nem emlékszem olyan napra, mikor unatkoztam volna. Folyamatosan tele a naptáram valami elfoglaltsággal, viszont mindent meg tudok csinálni, nem kell nemet mondanom, hacsak nem akarok, mert a múló idő a jó barátom, szövetségesem. Segít, ha megcsúszok, és pillanatokon belül helyreállítja a dolgok folyását. Ha valamit elhalasztok, ma már nem időhiány miatt teszem, más oka van.
Régebben elhatalmasodtak a tennivalók felettem is, mindig siettem valahova, a dolgaim a fejemre nőttek, többet vállaltam, mint amennyi belefért egy napba és persze nem tudtam nagy részét teljesíteni. Nem hogy kevesebb lett volna a lista a sietséggel, gyorsasággal, hanem egyre több, ami stresszt, rossz érzéseket, kudarcokat okozott.
Pár éve, mióta megismertem és tökélyre fejlesztettem azt a technikát, amit szeretnék most Veled megosztani, mindenhova odaérek úgy, hogy nem kell rohannom, egyszerűen tudom, hogy csak rajtam múlik mire van időm, és a dolgomat mikorra végzem el. (Persze reálisan vállalok, az első, amit megtanultam, hogy néha nemet kell mondani – de erről majd egy másik alkalommal, mert sok embernek ez sem egyszerű)
Ami segített összebarátkozni az idővel, az egy könyv, ami azóta is az egyik kedvencem, fő helyet foglal el a könyvespolcomon. Az egyik fejezetben a történeten keresztül egy bölcs mester megmutatja a főhősnek, hogy működik az idő, hogy tudja irányítani, vagy esetleg mivel engedi ki a kezéből az idő múlását. Elmagyarázza neki, hogyha nem figyel, akkor egy év egy napnak tűnik, és mindez úgy, hogy se élményt, se tapasztalatot nem szerez közben, az idő és vele együtt az élet gyorsan elmegy mellette. Elvitte egy helyre, ahol elé tárta az idő mechanizmusát.
Javaslom piciknek, nagyoknak egyaránt, és nem csak ezért az egy tanításért : Michael Ende : Momo
A könyv és a fantáziám alapján a következő mentális gyakorlatot alkalmazom, és nem csak ha késésben vagyok, mert az igazi csodákat akkor élem át általa, amikor belefeledkezek egy nyugodt, békés pillanatba, és még tovább lassítom :) Több szépséget észreveszek magam körül, mintha rohannék, csak a jövőben tudnék gondolkodni, és egy év csak egy napnak tűnne.
Jobban megélhetem a pillanatot, hisz van rá elég időm. :)
Nem kell meditatív állapot, csak képzeld el a folyamatot egyszer részletesen, bőven elég, ahogy olvasod és megjelenik előtted a kép, majd utána emlékezz rá. Próbáld ki olyankor, mikor késében vagy, és ha beválik használd, ha szükségét érzed változtass rajt a kedved szerint. Mindenkinek a fantáziája, képzelete más és más, hát alakítsd a Tiédhez. Működj együtt az idővel, ne uralni akard, vagy kézben tartani, hanem értsd meg, barátkozz össze vele, a folyamatával, és legyetek cinkostársak, szövetségesek az életben.
Képzelj el egy csodás, nagy tavat melynek közepe felett lóg egy hatalmas, gyönyörű inga, mely ragyogó fényt áraszt magából. Lelóg az égboltról, egy felhőből, bármiből, akár a semmiből. A tó jelképezi az életedet, a víz minden cseppje 1-1 pillanatodat. Mindegyiket átéled szépen sorban, nem marad el semmi, a kérdés az, hogy jut-e elég időd rá, hogy felfedezd, mit hoz számodra.
Az inga jelképezi a múló időt. Összefüggésben van a tóval, annak része. Sebessége határozza meg az életedben, hogy mennyire gyorsan élsz, a fény pedig amit áraszt magából, az adott cseppet, pillanatot emeli ki, világítja meg, ami felett elhalad.
Folyamatosan kileng az egyik oldalra, a tó partján egy pillanatra megáll (itt történnek Veled a fontos dolgok), a part mentén növeszt egy gyönyörű virágot, egy csodaszép színes lótuszt. Az, hogy ez a teremtmény milyen szépséget áraszt magából, azon múlik, hogy mennyire veszed észre annak a pillanatnak a csodáját, jelentőségét. Majd az inga visszaindul a szemben lévő oldal felé, mindig csak egyetlen pillanatra állva meg a partnál. A következő lengésnél egy pöttömnyit arrébb táncol, hogy majd az egész tó partszakaszát idővel körbejárja, elérje, és mindenhol növeszthessen virágokat. Minden kilengés végén nő egy különleges lótusz, mindig más és más, két egyformát nem látsz, de mindegyik idővel veszít a szépségéből, ahogy a lehetősége és jelentősége elillan. A pillanat magába foglalja a születést, az életet és az elmúlást is, mert minden változik, ez Isteni törvény.
Ez a folyamat. Az, hogy az inga milyen sebességgel leng a tó, ezzel az életed pillanatai felett, csak rajtad múlik. Ahogy megérted ezt a mechanizmust, összebarátkozol vele, az inga gyorsaságát Te irányíthatod. Rajtad múlik az is, hogy az inga 1-1 pillanat felett mennyit időz. Ha békésen, nyugodtan látod mozogni, gondolataiddal lassítod a képet, akkor a pillanat, amíg megáll az inga a virágok felett, tovább tart majd, és többet gyönyörködhetsz bennük.
Lásd a tennivalóidat 1-1 virágnak, és hagyd, hogy az inga elég lassú legyen ahhoz, hogy a lótusz teljesen ki tudjon nyílni, lásd, hogy az idő ingája nem siet el tőle, bőven ellátja fénnyel. Ezzel lelassítod azt az időt, amit a dolgaidra szánsz, több belefér majd 1-1 pillanatba, és nem kell rohannod.
Ha már nagyon jól tudod használni, akkor próbáld ki azt is, hogy az ingát visszavezeted 1-1 elmulasztott pillanatodhoz, hátha a segítségedre lesz, visszahozza a lehetőséget, fényével újra megvilágítja, feléleszti a már elhalt virágot. De hogy sikerül-e, már nem rajtad fog múlni... csak tudd, hogy bármi újjá születhet.
Sok felszabadult időt kívánok!
Garbóczi Tünde