A Szerelem nevében
"A Szerelem nem múlik, ha megtalálod magadban azt a fényt, ahonnan eredendően megszületik. Akkor örök, mert nem függ semmitől, senkitől, egyszerűen van, létezik, lehorgonyozva a szívedben, mert a mag benned van. Belőled lett, teremt, ragyog."
A jelen év, hónapok, hetek bőségesen próbára tesznek bennünket, mindenkit más formában, erejétől, sorsától, feladataitól függően. Ha tudatos vagy, és félreteszed önmagadban azt a részt, amelyiknek kényelmes az áldozatszerep, akkor megláthatod a történések mögötti tanítást, hogy mit akar veled ez a káosz, és felismerheted a rendetlenség mögötti elrendeltetést.
Ha eljutsz odáig, hogy nem Te vagy a Föld legszerencsétlenebb embere, aki ellen minden összeesküdött, hanem bármi történik körülötted az eddigi pangó, de biztonságos, kényelmes életedben, arra szükséged van, hogy tanulj, fejlődj, felfedezz valamit... akkor már az a szikra, mely lángra lobbantja a belső tüzet, életre kelt veled együtt.
A Sors mindenkinek mást és mást akar mutatni, tanítani, megtapasztaltatni, viszont van egy közös dolog, ami minden embernek kitűzött célja kell, hogy legyen. Mondhatjuk végső útnak, a Teremtő, Isten, a Szellem... - hívd bárhogy - ide akar elvezetni bennünket. A szituációk mások, az élet értelme, a Teremtés végső célja egy.
Ez pedig nem más, mint a Szerelem tiszta, átható, mindent körülölelő érzése teljes életedben, minden szinten, téren és időn kívül. Az Életedbe és Igaz Önvalódba való maximális beleszerelmesedés. A körülményeidbe, a saját magán világodba való „belezúgás”. Persze nem az, amikor úgymond nagy az arcod valamiért, hanem mikor reggel csak vigyorogsz, és fogalmad sincs, hogy ennek mi az oka.
Amikor bárhová tekintesz magad körül, minden sejtedet átjárja az a szenvedély, ami megnyitja a szívedet, kitágítja az érzékeidet, és bevon egy olyan atmoszférával, fénnyel és ragyogással, amiben érzed, hogy mindenre képes vagy, nem létezik lehetetlen, hegyeket tudsz megmozgatni egyetlen pöccintéssel.
Vajon ismered már ezt az érzést? Persze, hogy ismered!
Te is keltél már izgatottan, este alig tudtál elaludni, mert tudtad, hogy fontos dolog előtt állsz, és már alig várod, hogy elkezdődjön ez a nap... na ez az volt. Akkor szerelmes voltál igazából. Az életedbe, az eseményekbe, ha úgy tetszik, a saját teremtésedbe. Nem egy másik emberbe, hanem saját magadba.
Azt mondják, hogy a szerelem elmúlik. Igen, ha függővé teszed valamitől, vagy valakitől. Tovaröppen, amikor az érzés megszületését társítod valakihez, vagy valamihez, mert akkor csak pillanatnyi élmény, nem rajtad áll, hogy meddig marad életben.
A Szerelem nem múlik, ha megtalálod magadban azt a fényt, ahonnan eredendően megszületik. Akkor örök, mert nem függ semmitől, senkitől, egyszerűen van, létezik, lehorgonyozva a szívedben, mert a mag benned van. Belőled lett, teremt, ragyog.
Tudsz-e szerelmes lenni az életedbe? Persze, hogy tudsz, csak nézz körül! Látod-e az a hatalmas rendet, ami a zűrzavar mögött lustán figyel, arra várva, hogy végre előjöjjön egyetlen mosolyodra, mely a szívedből született meg azért, mert örülsz mindennek, ami körülötted van? Tudod-e élvezni mindazt, amivel rendelkezel? Úgy kelsz fel reggel, és este úgy fekszel le, hogy „De jó, itt lehetek, hisz ez az egész egy hatalmas elrendelt csoda, csak figyelek tátott szájjal, miközben a szívem kalapálva ki akar ugrani, és elönt egy hála, hogy a részese vagyok. Köszönöm”
És ha Te szerelmes vagy az életedbe, akkor az életed is szerelmes beléd! Mindent odaad, amire szükséged van, amit szeretnél, lesi minden kívánságodat, és aranytálcán nyújtja át neked.
Az egyik legnagyobb Univerzális Törvény a Szeretet Törvénye:
Minden teremtett és teremtő a szeretet, a szerelem, az ezt tápláló szenvedély gyermeke.
Minden teremtés kiindulópontja az eredendően bennünk lévő szeretet.
Minden ebből ered és ide tér vissza az útja során.
A szeretet a kezdet, a szerelem a vég, és a szenvedély a kettő között lévő mindenség.
A jelen időszakban biztos, hogy érzed néha azt a boldogságot, ami ezek mögött meghúzódik, csak talán megtartani nem tudod hosszú távon. A legkönnyebb, ha belefeledkezel a pillanatba, bambulsz egy kicsit, mozdulatlan maradsz és észreveszel tudatosan olyan dolgokat, amelyeket a rohanásban nem látsz meg.
Ha a saját életedben egyenlőre még nehéz felfedezni, akkor figyeld meg, hogy mi van melletted. Nézd meg a gyermeket, ahogy önfeledten átadja magát egy tevékenységnek, játéknak, a világ megismerésének. Megmutatja neked, hogyan kell szabadon, önfeledten, ítéletek nélkül felfedezni azt a csodát, amiben vagy... és hogyan kell minden érzékszervvel nyitottan, lelkesen, szenvedélyesen imádni azt.
És ha a szerelem érzése megszületik a szívedben minden iránt, akkor már csak megtartani kell, hogy ne múljon, töltse fel minden sejtedet, ezzel az életedet, a kapcsolataidat, a környezetedet nap mint nap...
Hogy ez nehéz? Igen az, de ha egyszer ráérzel, már nem akarsz nélküle létezni, céloddá válik minden nap, hogy a testeddel együtt a szenvedély érzése is felébredjen benned reggelente, ahogy jobb, vagy akár bal lábbal kiugrassz az ágyból... így könnyű lesz.
Garbóczi Tünde