Célok beteljesülése - Mindennek ára van?

Mindennek ára van?

Igen, ez a helyzet, ha tetszik, ha nem, ha számodra közhelynek is tűnik ez a mondat. Hiheted azt, hogy megszerezhetsz és megkaphatsz mindent, amit akarsz, és ez valahol így is van. Teremtő Isteni Lény vagy! A kérdés nem az, hogy megkapod-e, amit szeretnél, hanem, hogy mit adsz cserébe. A harmónia, az egyensúly törvénye alapján annyival és azzal rendelkezel, amire szükséged van, hogy boldog lehess. Se többel, se kevesebbel. A szabad akarat ott nyilvánul meg, hogy mindaz, amid van, milyen formában, milyen arányban van jelen az életedben, ezt Te határozod meg. Miből van több, miből kevesebb? Te döntöd el, és ezeken az arányokon bármikor változtathatsz is.
Az elégedetlen ember mindent akar... megszerezni és megtartani is. Boldogtalansága abból adódik, hogy ezekért küzd egész életében, nem tud örülni az új dolgoknak, amik befolynak az életébe, mert ezzel szinte egy időben elvesznek valamit tőle, hogy a harmónia megmaradjon... és ezt áldozatként éli meg. Az ajándék így veszti el értékét és marad a keserűség, vagy az önsajnálat.
Ha mondtad már valaha is az életedben, hogy: "Bármit megadnék érte...." - gondold végig, hogy megtetted-e, tartottad-e a szavad, és ha igen, mi és hogyan történt, hová vezetetet el téged? Indulj ki ezekből az emlékekből.

Asztrológusként rengeteg emberrel, élethelyzettel találkozom. Az alapelemzés után felteszem a kérdést: Mik a céljaid, mit szeretnél? Először csak óvatosan boncolgatják ezeket a dolgokat, de egy idő után, mikor érzik, hogy akár választ is kaphatnak, hogy mindaz, amire vágynak, hogy lehet az övék, megnyílnak, és kérdeznek, kérnek.
Az asztrológia sok mindenre jó, erre is. Megmutatja, hogy a vágyott dolog hogyan valósulhat meg az életben.... mi az ára, mi a módja? Miről kell lemondani, vagy mit kell megtenni érte, és ha megtörténik, az hová vezet el? Mennyi ideig kell ezt az árat fizetni, mennyire kell változtatni? Mekkora erőfeszítést kell tenni?
A válasz nem mindig tetszik, de ez van, és van aki elhiszi, van aki nem, ez már az egyén dolga.

Aki elhiszi, hogy az egyensúly törvénye így működik, és ha nem is azonnal, de apró lépésekben megpróbálja megvalósítani, rájön, hogy könnyebb lesz minden. A cél elérése, de az ár megfizetése is. Tud mérlegelni, hogy megéri-e egyáltalán? Van aki visszagondol az életére - ahogy Te is tenni fogod, ha hiszel benne, hogy emlékezz helyzetekre -, és rájön, ebben van valami. Magasabbról szemlélve az életet, felismerhetőek ezek a helyzetek.
A legjobb, ha előre megfizeti az ember az árat, így a Sors látja, hogy igen, ezt tényleg szeretné, hát akkor kapja meg, Áldásom rá.
A legnagyobb ajándék ezután jöhet az élettől: mivel odaadná magától, lehet, hogy el sem kell engednie, mert akaratának egy részét eldobta, átadta az életnek - „Legyen meg a Te akaratod” -, így kitágította a saját határait, le tud mondani, el tud fogadni helyzeteket, akár tovább lépni, és ezzel a fejlődéssel még többet teremteni.

Aki nem hiszi el, egy darabig küzd mindenért amit akar, és minden megtartásáért is. Vajon melyik nagyobb? Az öröme, mikor valami cél beteljesedik az életében, vagy a csalódása, amikor elmúlik egy addig jól alakuló dolog, élethelyzet, kapcsolat, siker? Változó, de az érzésekben akkor is benn marad a veszteség, és megmérgezheti a beteljesülést.

Fizikai valóságban élünk, de nem kell kifejezetten anyagi dolgokra gondolni, még akkor sem, ha a cél az anyagi gyarapodás.

Például eddig is elég jól éltetek, de vennétek valamit, vagy utaznátok, és több pénzre van szüksége a családnak, ezért szeretnél többet keresni, vagy inkább egy jobb munkahelyet, mint a jelenlegi. Lehetőleg olyat, ahol megbecsülnek, sikeres lehetsz és még jól meg is fizetnek, többet is kapsz, mint amit a munkád ér, mert ugye az összeg, amit akarsz, az fix. Mit tennél ezért? Tanulnál, hogy a munkád érjen annyit, amennyit szeretnél keresni, kérni, hogy ne a szükségleteid határozzák meg a fizetésed? Ha ér annyit a munkád, akkor miről mondanál le egy jó állásért? Mi az, amit önként feláldoznál? A családdal töltött idődet? Hogy együtt tanulj a gyermekeiddel, beszélgess a férjeddel, feleségeddel esténként, vagy hogy meghitt perceket töltsetek el együtt? Ez milyen hatással lesz a párkapcsolatodra, a házasságodra, a gyerekekkel való viszonyodra? Megéri? Melyiket szeretnéd jobban?
Mikor elvállalod a munkát, úgy gondolod menni fog minden egyszerre... és ez így is lesz, küzdesz, megcsinálsz mindent szinte erődön felül, de veled, benned mi történik közben? És hosszú távon milyen hatással lesz az életedre?
Adnád-e cserébe a szórakozásodat, a magadra szánt órákat, amik segítenek a harmóniád, az egészséged fenntartásában? Megéri? Ha igen, akkor tedd meg, és mondj le magadtól, ne kelljen a sorsnak beleavatkoznia, mert azt már nehezebben fogod feldolgozni.

Talán a legjobb és a legkézenfekvőbb példa a beteg ember esete. Meg szeretne gyógyulni, és ezért mindenre hajlandó. Ez egy cél, egy teljesen ésszerű vágy, újra egészséges, fitt, életvidám és tettre kész emberré akar válni. Ez beteljesülhet, valóra válhat, viszont a kérdés, amit végig kell gondolnia, hogy ennek mi az ára? Elég, ha elmegy orvoshoz, beszedi a gyógyszereket, teszi, amit mondanak neki? Vagy önmagától is még valamit hozzá kell tenni? Mennyire akarja a gyógyulást?
Egészségesebben kell élni? A rendelkezésre álló időt jobban beosztani, talán nem másnak adni, hanem úgy felhasználni, hogy neki jó legyen? Milyen szokásokon kell változtatni, ami a betegséghez vezetett? Hogy lehet ez megtenni? Milyen erőfeszítést kíván? Mi az ára az egészségnek? És ha egészséges lesz, akkor mi az, amit tennie kell, hogy az is maradjon?
Ebben az esetben betegségtől függ, hogy az ár megfizetése meddig tart. Egy náthánál pár nap elég lehet, de egy komolyabb betegségnél évekre, sőt lehet, hogy az egész életre szükség lesz.

Közeledik az új év. Új célok születnek, új energiák érkeznek, új lendületet vesz sok ember. Én is írok új évi listát, sőt, egész évben előttem van, számon tartom, változtatok, hozzáírok, elveszek.
Egy ideje a céljaim mellé viszont odabiggyesztek pár kérdést: Vajon mi az ára? Mennyit ér ez meg nekem? Vajon milyen lesz az életem, ha beteljesedik 1-1 célom? Így is akarom? Mi változik törvényszerűen, és mi az, amin nekem kell változtatnom? Megéri egyáltalán az erőfeszítést? Milyen hatással lesz ez a környezetemre, a szeretteimre? Nekik is jót fog hozni? Ha nekem sikerül, akkor meríthetnek belőle, adok a világnak valamit általuk, vagy ezek önös célok csupán?
Lehetsz önző is, mert ha Te jól vagy, akkor a környezeted is jól érzi majd magát melletted!!!

Ha ezekre a kérdésekre úgy tudok felelni, hogy a jövőkép fejlődést, sőt gyarapodást mutat, ha könnyedén áldozatot tudok hozni, bármilyet, időt, kapcsolatot, energiát, lemondást, akkor tovább megyek, és megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a kívánságaim, céljaim valóra váljanak. És persze tartom a szavam a sorsom előtt, nem hátrálok meg, lemondok, nem vitatkozok, nem küzdök, elfogadok. Nem mindig könnyű, néha én is nyavalygok egy kicsit, mert jól esik, de rövid időn belül ilyenkor újra megjelenik a cél a szemem előtt, veszek egy nagy levegőt, és teszem tovább a dolgomat. Mióta alkalmazom ezt a technikát, kevesebb célom van, de ezek valódiak, mélyek, amiket igazán, szívből szeretnék, amiért érdemes tenni, ezért sem adom fel, ha mélypont érkezik, vagy ha megáll a teremtés folyamata. Nem visznek el a vágyaim a csalódások felé, mert egyből felismerem azokat, átértékelem, és ha érdemesnek tartom, a vágyakból célt kovácsolok. Nem ugyanaz a kettő, de erről majd máskor...

Persze még így sem biztos, hogy beteljesednek a célok, de a sorsban való hitem által tudom, hogy mindaz, amire szükségem van, ami előre visz, ami tapasztalatot és ezáltal tanulni valót ad, megjelenik életemben.... azon az áron, amit én hajlandó vagyok érte megfizetni. Ha nem elég ami van, ha többet szeretnék, akkor megemelem az árat, teszek és adok érte, így a jutalom sem marad el, tudom.

Ezért még egy tanács a tapasztalataim alapján: Inkább fizess bőségesebben, mint hogy zsugori légy....

Garbóczi Tünde